Miért tér vissza a tettes a tett színhelyére? A hiányérzet vezeti oda, mert valami lényeges, ami oda köti, nem teljesedett ki. Sokáig hallgattam, beleveszve egy lapkiadási kísérletbe - ami még nem ért véget, de szeretnék kitekinteni alóla, saját személyes hangomon szólni.
Ki a fenének kellhet még egy BDSM blog?
Nem árt azoknak belenézni, akiknek fogalmuk sincs róla, mi az a BDSM. Még inkább, akik a valóság helyett előítéleteikre, félismeretekre támaszkodva osztják az észt. Gyenge idegzetűeknek és korlátolt nyárspolgároknak, mert esélyt adhat nekik némi változásra. Akit vonz, az úgyis megérzi magában a késztetést, de neki se árt tudni, mit is érez. Támasz lehet azoknak a fiataloknak is, vagy akár kicsit később magukra ébredőknek, akik nem tudják, kivel beszélhetnek érzéseikről úgy, hogy ne nevezzék őket rögtön perverz állatnak.
Jó Dom (saját) holtáig tanul, hogy minél jobban és szebben, igazi ura lehessen szolgálólányának. Jó szolgálat se lesz puszta öntudatlan megalázkodásból. Sokat tanulhatunk egymás hibáiból, még többet sikereinkből, a szellemes ötletekből.
Mire jó egyáltalán a BDSM?
A BDSM az igényes szeretkezés elő-, vagy közjátéka. Bondage, vagyis ki- és megkötözés. D/S, azaz dominálás-szubmisszivitás, vagyis az uralom és az engedelmességre nevelés játékai (nem a pszichológusok kedvenc témája, a párkapcsolaton belüli „hatalmi játszmák”!). SM, azaz szadomazo : A Dom tudását a jó, a szubnak izgató fájdalom okozására használja. Mindez a párok ízlése szerint keverve. A mesteri improvizáció, a meglepetés a dominálás része.
Jó játék azoknak, akik a szexualitást nem csak az elsődleges nemi szervek érintkezéseként szeretnék megélni.
A BDSM művelője számomra az a pár is, aki saját „normális”, vanilla szexuális életébe belesző BDSM játékokat is.
A viselkedés számít, mert a vágyak a partnerkeresésben és a szeánszokban találkoznak a valósággal. A szexuális viselkedés pedig nagyon kiszolgáltatott a hangulatnak, ezért csak hosszabb párkapcsolatban, vagy több párkapcsolatban mutatkoznak meg a személyiség jellemző BDSM vonásai. Ezek a vonások pedig meghatározóak a megfelelő partnerre is: fájdalmat, uralmat, feltétlen odaadást – mit vársz tőle?
Minden domnak és szubnak, akivel eddig találkoztam, megvolt a saját fejlődéstörténete. Kezdve onnan, mi ébresztette fel benne a vágyat, szexuális életének színesítése a vanillában már kipróbált partnerével, vagy egy meghatározó film, könyvélmény? A „Szegénylegények” vagy az „O története” vajon a lelki alávetés, vagy a fájdalom élvezete inspirál-e egyértelműen, szétválaszthatóan? Ha párja váltotta ki belőle a BDSM iránti vágyat, milyen vágyakkal tette ezt meg az a pár?
Látszatra a SM az egyszerűbb: a fájdalom (és okozásának) élvezete. De nem a fájdalom a lényeg, hanem a „drog”, amit a szervezet állít elő!” Ráadásul egy „vegytiszta” szub is igényelheti az erős fájdalmat, hogy kiélvezze, mit képes elszenvedni Ura öröméért és akaratából. A „vegytiszta” szadista eszköztárába pedig beletartozhat a megalázás, a megfélemlítés is. A SM eredményes, biztonságos gyakorlása elképzelhetetlen némi dominálás nélkül. (Látszatra a D/s is lehet egyszerű: a korlátlan uralom, illetve a feltétlen alávetettség élvezete a szeánszban.)
A dom, illetve a szub (akkor is, ha nem switch) akár szerepet is válthat két szakasz között. Már azért is, mert a szeánsz kölcsönhatás, a domináns fél reagál is partnere viselkedésére, nem csupán saját késztetéseit követi.
Más a fekvése az egész szeánsznak természetesen azon elkötelezett emberek részére, akiknek a BDSM, a saját szerepvállalásuk lételemük, mindennapjaikat is meghatározza. De a párkapcsolatuk (ha van), az életük ezen a szubkultúrán belül akkor is alakítja a „szerepfelfogásukat”.